Inkább a vécé!

Irány: duplavé, cé, nulla-nulla! -ahogy a Folytassa Angliában c. vígjátékban is elhangzott.

Hajnalban megint a koleszról álmodtam. (Pedig szerencsére két éve nem láttam azt a borzalmas helyet). Kellett nekem este a Fegyelem urait megnéznem (ilyen bentlakásos kadétiskolában játszódik).
Három elég ellenszenves csajjal raktak egy szobába a harmadikon, vagyis inkább én voltam ellenszenves nekik, úgyhogy lepakoltam a táskám, aztán ahogy voltam, kabátostul-sapkástul beültem a vécébe és engedtem egy kis plazmát a hajtóműből, de jó sokáig, már kifolyt a csészéből és bokáig gázoltam ültő helyemben a saját vizeletemben, de még az is jobb volt, mint azok közt a hárpiák közt tengődni. :-D

Benácul a hülyéje álmában!

Na, a REM-fázis ma a koleszba repített. Jó groteszklettez is...
Szóval a kolesz...
Mentem volna ki valahova kimenőre, de egy csomó ember jött le tömegesen a fölsőbb emeletekről, kénytelen voltam kivárni a "rohamot" a lépcsőfordulóban. A ruhámra (asszem', a ballagási blézeremre) föl volt rakva egy házilag varrt karszalag, melyet egy ősi, tibeti szimbólum díszített. Gyorsan leszedtem, nehogy a nevelők észrevegyék, azt' kitapossák a belem (kellett nekem este meghallgatnom egy Dead Snow-soundtracket). A lépcsős tömegben ott volt egy ismerősöm, akivel koleszban, meg a suliban futottam össze néha. Leordítottam neki, hogy cső, ő meg visszacsőzött.
Összefutottam az egyik nevelővel is, aki lerángatott az utcára. Valami vár volt ott a kolesszal szemben, a vár előtt egy csomó kiskölök dobált ilyen pinyáta-szerű izét (csak ezek nem a levegőből lógtak, hanem a talajhoz voltak rögzítve) szaloncukorral. Egymást taposták a gyerekek, egy csomó ki is volt terülve (gondolom,agyontaposták őket, azt' meghaltak). Mondom, ez brutálisabb, mint spanyoloknál a bikafuttatás.
A következő jelenetben a fentebb említett öltözékkiegészítőt szorongattam, de széthullott a varrásnál. Valami nagy sztár is egy légtérben tartózkodott velem, azt hiszem Bódi Guszti és Kasza Tibi közt volt ilyen átmenet. Valamiért ki volt rám kattanva, duzzogva írt ki valamit a frászbukjára, meg akartam keresni, de csak a fellépésével kapcsolatos híreket láttam (gondolom, csak az ismerősök láthatjákra volt állítva az adatvédelmi cucc). Mondjuk, ha kicsit Bódi Gusztis volt a fazon, akkor megértem aggodalmát... :-D

Lángnyelvek az űrhajón

Na, éjjel valami dinoszaurusz-szabású űrlények elől menekültem. Valami űrhajón voltam még pár emberkével, gondolom, a legénység tagjaival. Belülről a hely nem úgy nézett ki, mint egy űrhajó fedélzete, sokkan inkább egy Underworld-ös várromra hasonlított, ilyen félhomályba burkolózó, sötét ciánzöld, ősi ábrákkal díszített falak, egyebek. Felszólítottam a számítógépes rendszert, mert feljöttek utánam a "dínók", hogy tisztítsa meg a folyosót. A falakból ekkor tűzcsóva csapott ki, ami szétégette az idegeneket. Mentem tovább, talán fegyver is volt a kezemben és egy csomó ajtónál, folyosónál, meg beugrónál eljátszottam ezt a "komputer, tisztítást!" jelenetet, mert a tűz meggátolta, hogy ezek az izék feljussanak a hajóra.

Ez pedig már a valóság: ma csak úgy heccből megnéztem egy rég látott filmet, a Pokolfajzatot, amiben olyan ellenségek voltak, hogy csak tűzzel lehetett őket likvidálni. :-D

Ördög bújt az adatkábelomba!

Ma is elég ordas hülyeségre keltem fel... Csonkítás, szellemjárta tikbél, majd egy rövid, taktikázós harcjelenet. Nem is én lennék... :-D

Az első látomás:
Anyám mondta, hogy szörfölt a neten és véletlenül talált egy industrialos/cybergoth oldalt, ahol egy öncsonkító (kezeit levágó) csajról volt valami cikk. Beültem a gép elé megnézni, erre az adatkábel életre kelt, elkezdett kalimpálni, csapongani jobbra-balra. Elkaptam, de akkor nem éreztem, hogy valami erő ficeregtetné. Úgy akartam kideríteni, hogy mitől ficergett, hogy hozzáérintettem a nyelvemhez. Fölkeltem, mert megint volt ilyen tudat bennem, hogy nem lenne jó, ha megcsapna az áram, miközben itt nyalogatom a kábelt. :-D

Nagynehezen visszaaludtam, erre a Teszkóban találtam magam. Pár embertársammal egy hatalmas, láncfűrészes szörnyet akartunk likvidálni. Szóltam a többieknek, hogy kerüljük meg, azt' hátulról csapjunk le rá.