Csillagflottások definíciója

Mi ez már, hogy mindig álmodok valamit már?! :-D

Egy kis csoporttal valami gonosz lényt akartunk megállítani. Valami moziban lehettünk, kinn az előtérben (pedig amúgy életembe' nem jártam még moziban, csak kiskoromban Duke Nukem-ben, amikor a szörnyek benn trónoltak a mozi vécéjében. XD). Volt ott egy kislány, aki ugyan nem volt a csoport tagja (kislányokat bevetni gonosz lények ellen?), odavezetett minket a konkrét mozirészhez, kinyitotta résnyire az ajtót, majd megszólalt:
-Katonanyelven beszélnek... Elijesztik a lidérceket.
Benéztem a terembe, egy újabb Star Trek-film ment. Mintha Leonard Nimoy is ott lett volna mellettem és fintorgott volna, ahogy meglátta az új srácot, aki az ő szerepét (a Spock-karaktert) játssza.

Befellegzett... Avagy szöveglopó paródia

Ennek az álomnak az előzménye hosszabb lesz, mint maga a cselekmény...
Először is: még tavaly nézegettem különféle rétegnyelvi szótárakat így a neten, szókincsfrissítés céljából, mer' épp nem volt más dolgom, meg amúgy is érdekel a lingvisztika/etimológia témaköre.
A másik: tegnap elalvás előtt egy Voga-Turnovszky-összeállítást bömböltettem, mer' kellett egy kis humor. Egy olyan dalt is kiparodizáltak, amit két kedvenc bandám is feldolgozott.

És akkor az álom: egy paródiacsapat (talán a Mirigyek) átírtak egy dalt, és beleírták az egyik ilye általam használt, szótárból "tanult" kifejezést, melynek jelentése: ennek befellegzett, ennek annyi, végérvényesen elromlott/esetleg emberre is lehet használni, as "meghalt" kifejezés helyett (de csak, ha egy filmkarakterről van szó). Valahol, zeneszöveg.hu-n, vagy hol néztem hozzá a szöveget, érdekes módon két szóban, fölső vesszőkkel volt írva, mintha valami goauld, vagy klingon eredetű szó lenne. Én meg nagyba' vigyorogtam itt a gépnél, mint a fakutya, hogy "az én szavam" használják. :-D

Amúgy az a múltkori "Világom elpusztul..."-dolog, most meg ez a fellengzősen befellegzős cucc... Remélem, nem én fogok megdögleni. XD

Tarantino elbújhat a tudatom mellett!

Az éj ma egy kicsit fosatós, háromfelvonásos színdarabbal örvendeztetett meg.

Az első jelenetben felakasztott, de mégis groteszk módon vigyorgó csecsemőket láttam, és egy embert, a hóna alatt egy preparált kutya-testű, élő emberfejű lénnyel, az emberfej tekintetéen volt valami düh,  meg agresszió, kicsit hasonlított az egyik főellenségre a Wolfenstein 3D-ből.

Na, gondoltam, ideje lesz felkelni, vagy legalábbis forgolódni, mert az ilyesmit már én is kicsit betegnek tartom.

A második jelenet egy ilyen II.vh-s helyszín volt, németek cipelték a járásképtelen amcsi foglyokat, közben kárörvendően röhögcséltek azok nyomorán.

Sajnos ebből nem direkt keltem fel.

A harmadik rész  megint egy fosatás... Mentem volna vécére, vittem magammal a telefont, benyomtam a videófelvételt, hogy majd vlogolok a retyón egy jót, mondom: Menjünk fosni!
 Nyitom ki a budiajtót, és hirtelen olyat tettem, amire eddig azt hittem, képtelen vagyok: sikítottam.
Ugyanis megláttam egy pókhálóba ragadt, kartonból kivágott szöveget kifeszítve az ajtófélfák közé szemmagasságba. Érdekes módon rendezetten volt "írva", helyesírási hibák nélkül, akkurátusan hasábolva. A főcím lényegesen nagyobb betűkből állt:

"TRAUMA
VILÁGOM ELPUSZTUL..."

Ezek után még volt vagy 6-8 sor, de azokra már nem emlékszem, de az "író" valami olyat akart vele mondani, hogy azért került át az emberek világába, mert az övének (gondolom, a szellemvilágnak) annyi lett.

Disznóság, fű, tévelygés...

Álmomban pár osztálytársammal valami iroda-vagy kórházban voltunk, valamire váártunk. Ültem egy széken, balra a nagynéném, jobbra az egyik haver. Egy bazinagy, bézbólütő-formára sodort "zöldet" forgattam a kezeim közt, még a "csigát" (rögtönzött füstszűrőt) is volt szerencsém szemügyre venni. A nagynéném odaszólt, hogy "ha rendes cigiformába lenne sodorva, valami 15 szál kijönne belőle". Néztem ki a fejemből, a haverral meg fölálltunk, odébbmentünk egy kicsit ökörködni. Mondott valami kétértelműt, én meg visszakérdeztem, hogy "Sárgával, vagy fehérrel?" (uye, hogy most vizelettel, vagy spermával), de nemigen válaszolt, mert épp kijött valami fehérköpenyes csaj (valami orvos, vagy titkárnő, fene tudja, az épület rendeltetésétől függ), a haver meg nem akart válaszolni, mer' nem lenne jó, ha a disznóhumor terjedne ilyen hivatalos helyeken. :-D

Némi forgolódást követően Győrben voltam, készülődtem a suli környékére, a Royalhoz (piabolt), vagy legalább a pékséghez akartam kijutni, de valamiért menekültem, nehogy apám megtaláljon, de eltévedtem, úgyhogy kénytelen voltam apám segítségével eljutni a kérdéses helyre. Valami "fakocsmát" is láttam útközben, mondom, ez minden, csak nem a suli környéke... :-D Nyomasztó volt mindenesetre, hogy egyszerre menekülök és tévelygek... :-D

Ellenséges hippik, kocsma, fegyver

Álmomban egy rockkocsmába dobott le a végzet, ami televolt hippikkel. Valamiért ezek nem a megszokott füves, filozofálós, nyugis hippik voltak, ezek üvöltöztek, balhéztak. Én is néha kiemelkedtem a tömegből, hogy csitítsam őket, de még engem raktak ki a kocsmából. Utána a hippivezér betalált frászbukon, ott is elkezdett kötekedni, magyarázott valamit, hogy neki milyen jó telefonja van és nem a szülei hordták neki össze, erre írtam neki, hogy magasról tojok a telefonjára, hagyjon már engem lógva. Utána valami ócskás kirakodóvásár-szerű helyen kötöttem ki, vagyis inkább az ócskás udvarában. Le volt szúrva a homokkupacba egy tőr, aminek elég hosszú nyele volt, mint egy ásónak, kérdeztem az öreget (akiről később kiderült, hogy a kocsma tulaja), hogy mennyi az a tőr, erre az öreg elkezdett mutogatni egy szakadt bőrterítőre:
-Ha megtéríted azt a kárt, amit ebben a terítőben okoztál a kocsmában, viheted.
Én meg elkezdtem kotorni a pénztárcámban apró után, az öreg meg legyintett, hogy hagyjam a fenébe.

Laibach-os Laibach-osnak farkasa

Na, tegnap az egyik haverral kibeszéltük elalvás előtt, hogy itt Magyarba' nemigen becsülik meg az egyedi előadókat. Mondtam, hogy van egy magyar folkmetál-banda, akik talán híresebbek kint, mint itt, meg hogy én ugyan nem szeretem már annyira a zenéjüket, mint régebben, de mégis elismerem a munkájukat.

Na, erre mit látok a REM-tévében? :-D A Laibachot, ők nagy ősrobbanás-generátorok voltak a zenében a maguk idejében. Mintha Frászbukra raktak volna ki egy új videót, én meg aláírtam így szépen megfogalmazva, érvelve (sőt, talán angolra fordítva is), hogy nekem személy szerint nem tetszik ez az új stílus. Erre az egész kompánia, a zenekar, a magyar rajongók, mindenki enygem anyázott, meg szidott. Tetű egy érzés volt. A "sajátjaimtól" kapni az anyázást...

A videós álom megfejtése

Van ugye a Sabaton. Van egy énekesük, őt láttam álmomban múltkor.
Van a Price of a mile (Egy mérföld ára) c. daluk. Van benne egy olyan sor, hogy "Where the soldiers die in mud" ("Ahol a katonák meghaltak a sárban").

Nos, ma egy haver felrakott egy ilyen félelmetes helyen mászkálós videót, az elején majdnem kiküldte a szemét a nap. Az álmomban majdnem az én szememet küldte ki az énekes által ledobott videófelvevő fényforrása. Videó? Fény? Az álmomban is megjelentek ezek az elemek. Nos, egyszer, még sulikorszakban a gyerekkel, meg pár haverral mászkáltunk a szakadó esőben, és beragadtam a sárba cipőileg. A gyerek azon a helyen is elhaladt, és engem is megemlített, meg a saras mizériát. Nos, mi is volt az említett dalban? SÁR. Még valami: nem vagyok túl érzelmes fajta, de az énekes még két éve Fehérváron PONT EBBEN A DALBAN olyan szépen üvöltött, hogy kifolyt a könnyem a meghatódottságtól.

Azért kicsit durva... Két napra rá olyan elemeket találok a valóságban, mint az álmomban... :-D Félelmetes az elmém néha, de pont ezért szeretem. :-D