Az éj ma egy kicsit fosatós, háromfelvonásos színdarabbal örvendeztetett meg.
Az első jelenetben felakasztott, de mégis groteszk módon vigyorgó csecsemőket láttam, és egy embert, a hóna alatt egy preparált kutya-testű, élő emberfejű lénnyel, az emberfej tekintetéen volt valami düh, meg agresszió, kicsit hasonlított az egyik főellenségre a Wolfenstein 3D-ből.
Na, gondoltam, ideje lesz felkelni, vagy legalábbis forgolódni, mert az ilyesmit már én is kicsit betegnek tartom.
A második jelenet egy ilyen II.vh-s helyszín volt, németek cipelték a járásképtelen amcsi foglyokat, közben kárörvendően röhögcséltek azok nyomorán.
Sajnos ebből nem direkt keltem fel.
A harmadik rész megint egy fosatás... Mentem volna vécére, vittem magammal a telefont, benyomtam a videófelvételt, hogy majd vlogolok a retyón egy jót, mondom: Menjünk fosni!
Nyitom ki a budiajtót, és hirtelen olyat tettem, amire eddig azt hittem, képtelen vagyok: sikítottam.
Ugyanis megláttam egy pókhálóba ragadt, kartonból kivágott szöveget kifeszítve az ajtófélfák közé szemmagasságba. Érdekes módon rendezetten volt "írva", helyesírási hibák nélkül, akkurátusan hasábolva. A főcím lényegesen nagyobb betűkből állt:
"TRAUMA
VILÁGOM ELPUSZTUL..."
Ezek után még volt vagy 6-8 sor, de azokra már nem emlékszem, de az "író" valami olyat akart vele mondani, hogy azért került át az emberek világába, mert az övének (gondolom, a szellemvilágnak) annyi lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése