Rossz irány(ítás)

Tegnap este az egyik haverral az irányított álmodásról és a horrorfilmekről filozofáltunk. Ledőltem aludni, és azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha amint a Rábán ökörködünk a haverokkal, betámadna pár szörny? Harcolnék ellenük. De várjunk! Ha olyanok a szörnyek, mint a Dead Snow-ban, akkor azokkal lepacsiznék, megkérném őket, hogy a haverokat engedjék el, én meg még maradnék velük egy kicsit bandázni. :-D

Nagynehezen sikerült elaludnom, erre azt álmodtam, hogy a haverokkal tosszuk a rezet a Rábán, egyszer besötétedik az ég, elkezd szakadni az eső, mi meg menekülünk, nehogy szétázzunk.

Mondjuk az volt a cél, hogy szörnyeket irányítsak bele az álmomba, de az agyam leragadt a haverok és a Rába kulcsszavaknál. :-D Pedig mekkora lett volna, ha ilyen Dead Snow-s zombikkal csavarogtam volna végig Győr utcáin! :-D

Terrorgyanús cselekmények

Na, kellett nekem Doom III-azni, meg ökörködni az egyik haverral! A Doomot gondolom, nem kell bemutatnom, de a haverral történő ökörködés egyes részletei még fontosak lehetnek az álom megértéséhez.
Ugye nem igazán szeretjük az ilyen esze semmi, dugd meg jól-típusú egyéneket, de valahogy szóba kerültek, én meg mondom a havernak: lehet velük az egész világ, ti nyertek, mert van egy Mo'nIQ-otok. Erre a haver:  Ahhhaaa tee :DD csata vezér XD
Mire én: Azz. Tiszteletbeli Ribanc-tizedelő Főhadnagy pont hu. XD

Na, akkor a REM- termék bemutatása következik.

Ilyen iroda-vagy kórház szerű helyen voltam folyosók, beugrók, szóval tipikus FPS-hely.Mintha terrorista lettem volna, marhán szorongattam a gépfegyverem, az egyik ilyen beugrórészből akartam átugrani a másikba szembe, mert a folyosó végén (vagy elkanyarodott a folyosó, vagy ott is beugró volt) állt egy kommandós, azt akartam kempelve leszedni. De túl késő volt, előbb ért oda az a majom, mint én a beugróba. Elüvöltöttem magam, hogy "B@ssza meg, főhadnagy!". Érdekes módon nem volt nála fegyver, mégis úgy szétrúgott, mint a nyű. Lefogta a vállam, azt' gyomorszájba, meg szeméremdombon térdelgetett, föl is keltem, mert szinte fájt. :-D

Mostanában ez visszatérő dolog nálam, hogy üvöltözök álmomban, hol a kutyával, hol anyámmal, hol az ellenségemmel... :-D
Mondjuk így utólag inkább talán a CS-re hasonlított volna ez az álom, de mivel életemben nem CS-ztem... :-D

Fear of the light....

Na, megint álmodtam egy érdekeset, lehet a mostanában tolt Doom III. miatt, abban is nagy fosatófaktora van a sötétségnek, ha lecseréljük a fegyvert lámpára, csak akkor jönnek elő a zombikok. :-D

Azt álmodtam, hogy feküdtem a szobában, csontsötét volt, de az ablak fölött megláttam egy fénycsóvát (amit minden bizonnyal egy zseblámpa váltott ki). Be voltam tojva, hogy mi az, gondoltam, elfordulok, próbálok tovább aludni. Ahogy megfordultam, megláttam anyámat, ahogy dugta volna el a lámpát a háta mögé. Kikeltem magamból, hogy mégis mi a francért csinálta ezt. :-D

Növények, állatok, némi vér...

Na, tegnap és ma határán megint volt valami fura film a Tudatalatti TV adásán.

Kinn mászkáltam az udvaron, találtam olyan gyamnövényt, aminek ilyen apró szívalakú levelei vannak, vidéki gyerekek körében divat volt a levelek meglazításával csörgőt eszkábálni belőle. Na, gondoltam, tépek egyet, aztán elszórakozok vele. HOGYNE! Olyan erős szára volt, hogy végighasította az ujjam. Volt nálam takonyfogó, körbecsavartam a sérült testrészen, majd elindultam a kazánház felé. Megláttam a kutyámat, amint a kazánház ablakán keresztül épp átszökik a szomszédba. Hiába üvöltöttem utána, hogy "kutya, ne náciskodjá'!", nem hallgatott rám. :-D

Amúgy a valóságban sem képes szerencsétlen állatja a seggén maradni. Néha gondol egyet, átugorja az egyhetven' magas kaput helyből, azt' megy. :-D

Álmodj a blogoddal!

Na, ma hajnalban is érdekes dolgot hoztam össze. Van ugye ezen kívül egy személyes blogom is. Na, azt a blogot álmomban betámadta valaki, nem tudtam posztolni, mert jelzett a rendszer, hogy az összes posztot jelentették, hogy a közízlést sérti. :-D
A következő jelenetben benn csücsültünk anyámmal a tévé előtt, valami horror ment. A gyilkos (aki a posztjaimat jelentette) baltával darabolt egy véres tetemet, én meg be voltam tojva. Nem is a vér miatt, inkább a blogomért aggódtam. :-DDD

Here i'm standin', darkness all around...

Kedves gyerekek!
Hajnalban elég érdekes dolgot hozott össze az elmém: zene, haverok, kedvenc előadók...

A kiváltó ok szerintem az lehet, hogy a napokban tudtam meg, hogy a kedvenc előadóim májusra terveznek új albumot.
A jelenet úgy kezdődött, hogy valahol az énekes egy régi dalukat vette fel újra. A szöveg maradt csak a zenei rész lett kicsit átvariálva. Egész nap azt fogom dúdolni, meg fütyürészni, ahogy magamat ismerem. :-D
A következő pillanatban már egy elátkozott helyen ültünk a haverokkal: a suliban. Pontosabban az aulában. Hirtelen megpillantottam az énekest a színpadon ülve, szervezőkkel körülvéve, meg egy tálca sörrel. Szóltam a csajoknak, hogy menjünk oda fotózkodni, a kis csapatunk egyetlen angolos tagját pedig megkértem, hogy segítsen szót érteni az énekessel, hogy "Hali, bocs, hogy zavarunk, szabad egy fotót?", vagy mittudomén. Mondjuk abban a helyzetben még magyarul se tudtam volna megszólalni, nemhogy angolul. :-D Mire kikászálódtunk a székek közül, meg az angolos haver kezébe nyomtam a telefonom, hogy kattogtasson serényen, már készülődtek elhúzni (gondolom az énekes föl a színpadra, a szervezők meg vissza a kulisszák mögé), úgyhogy elhajtottak minket. :-/

 Érdekes módon már régebben is álmodtam ilyesmit, hogy a suliban léptek fel... :-D Hát igen, próbált az agyam legalább ilyen formában valami kellemeset társítani a suli fogalmához. :-D

Versenyfutás a frászbukkal

Na, még álmomban is balhézok...
A szüleim rámszálltak, mert valami közös ismerősünk, aki előszeretettel keveri be a sarat, feltörte a frászom és elolvasta, amit az egyik haverral írogattunk egymásnak, majd visszaböfögte a szüleimnek. (Nem tudom, igazából, mi bajuk lehetett azzal, hogy egy találkozó részleteit beszéltük meg). Na, mondom, ebből elég, új jelszó kell. Közben menni kellett valami sulis rendezvényre, évzáróra, ballagásra, mittudomén. Ahogy gondolkodom a jelszón, rámírt pont az a haver, aki miatt "bajba kerültem" a történet elején, hogy egy órával a sulis cucc előtt bent lesz a városban, csavaroghatnánk egy jót. Az a baj, hogy a balhézás meg a jelszavazás elvette az időm, és csoda, ha arra az évzárós szutyokra be tudtam volna érni.