Inkább a vécé!

Irány: duplavé, cé, nulla-nulla! -ahogy a Folytassa Angliában c. vígjátékban is elhangzott.

Hajnalban megint a koleszról álmodtam. (Pedig szerencsére két éve nem láttam azt a borzalmas helyet). Kellett nekem este a Fegyelem urait megnéznem (ilyen bentlakásos kadétiskolában játszódik).
Három elég ellenszenves csajjal raktak egy szobába a harmadikon, vagyis inkább én voltam ellenszenves nekik, úgyhogy lepakoltam a táskám, aztán ahogy voltam, kabátostul-sapkástul beültem a vécébe és engedtem egy kis plazmát a hajtóműből, de jó sokáig, már kifolyt a csészéből és bokáig gázoltam ültő helyemben a saját vizeletemben, de még az is jobb volt, mint azok közt a hárpiák közt tengődni. :-D

Benácul a hülyéje álmában!

Na, a REM-fázis ma a koleszba repített. Jó groteszklettez is...
Szóval a kolesz...
Mentem volna ki valahova kimenőre, de egy csomó ember jött le tömegesen a fölsőbb emeletekről, kénytelen voltam kivárni a "rohamot" a lépcsőfordulóban. A ruhámra (asszem', a ballagási blézeremre) föl volt rakva egy házilag varrt karszalag, melyet egy ősi, tibeti szimbólum díszített. Gyorsan leszedtem, nehogy a nevelők észrevegyék, azt' kitapossák a belem (kellett nekem este meghallgatnom egy Dead Snow-soundtracket). A lépcsős tömegben ott volt egy ismerősöm, akivel koleszban, meg a suliban futottam össze néha. Leordítottam neki, hogy cső, ő meg visszacsőzött.
Összefutottam az egyik nevelővel is, aki lerángatott az utcára. Valami vár volt ott a kolesszal szemben, a vár előtt egy csomó kiskölök dobált ilyen pinyáta-szerű izét (csak ezek nem a levegőből lógtak, hanem a talajhoz voltak rögzítve) szaloncukorral. Egymást taposták a gyerekek, egy csomó ki is volt terülve (gondolom,agyontaposták őket, azt' meghaltak). Mondom, ez brutálisabb, mint spanyoloknál a bikafuttatás.
A következő jelenetben a fentebb említett öltözékkiegészítőt szorongattam, de széthullott a varrásnál. Valami nagy sztár is egy légtérben tartózkodott velem, azt hiszem Bódi Guszti és Kasza Tibi közt volt ilyen átmenet. Valamiért ki volt rám kattanva, duzzogva írt ki valamit a frászbukjára, meg akartam keresni, de csak a fellépésével kapcsolatos híreket láttam (gondolom, csak az ismerősök láthatjákra volt állítva az adatvédelmi cucc). Mondjuk, ha kicsit Bódi Gusztis volt a fazon, akkor megértem aggodalmát... :-D

Lángnyelvek az űrhajón

Na, éjjel valami dinoszaurusz-szabású űrlények elől menekültem. Valami űrhajón voltam még pár emberkével, gondolom, a legénység tagjaival. Belülről a hely nem úgy nézett ki, mint egy űrhajó fedélzete, sokkan inkább egy Underworld-ös várromra hasonlított, ilyen félhomályba burkolózó, sötét ciánzöld, ősi ábrákkal díszített falak, egyebek. Felszólítottam a számítógépes rendszert, mert feljöttek utánam a "dínók", hogy tisztítsa meg a folyosót. A falakból ekkor tűzcsóva csapott ki, ami szétégette az idegeneket. Mentem tovább, talán fegyver is volt a kezemben és egy csomó ajtónál, folyosónál, meg beugrónál eljátszottam ezt a "komputer, tisztítást!" jelenetet, mert a tűz meggátolta, hogy ezek az izék feljussanak a hajóra.

Ez pedig már a valóság: ma csak úgy heccből megnéztem egy rég látott filmet, a Pokolfajzatot, amiben olyan ellenségek voltak, hogy csak tűzzel lehetett őket likvidálni. :-D

Ördög bújt az adatkábelomba!

Ma is elég ordas hülyeségre keltem fel... Csonkítás, szellemjárta tikbél, majd egy rövid, taktikázós harcjelenet. Nem is én lennék... :-D

Az első látomás:
Anyám mondta, hogy szörfölt a neten és véletlenül talált egy industrialos/cybergoth oldalt, ahol egy öncsonkító (kezeit levágó) csajról volt valami cikk. Beültem a gép elé megnézni, erre az adatkábel életre kelt, elkezdett kalimpálni, csapongani jobbra-balra. Elkaptam, de akkor nem éreztem, hogy valami erő ficeregtetné. Úgy akartam kideríteni, hogy mitől ficergett, hogy hozzáérintettem a nyelvemhez. Fölkeltem, mert megint volt ilyen tudat bennem, hogy nem lenne jó, ha megcsapna az áram, miközben itt nyalogatom a kábelt. :-D

Nagynehezen visszaaludtam, erre a Teszkóban találtam magam. Pár embertársammal egy hatalmas, láncfűrészes szörnyet akartunk likvidálni. Szóltam a többieknek, hogy kerüljük meg, azt' hátulról csapjunk le rá.

"Farkadra lépek és hanyatt löklek!"

Tegnap este "kicsit" felhúztam magam, gondoltam negatív érzelmekre nagy dózisú pozitív lesz a megoldás. Megnéztem a kedvenc kabaréösszeállításom, ha kivinnyogom magam a röhögéstől, talán jobban leszek. Egy kicsit segített. Volt benne egy beszólás, amit álmomban én is alkalmaztam. :-D
Be is mutatnám ezt az álmot...

Az első jelenetben pár diákkal, meg egy csomó felnőttel bolyongtunk egy templomban. Megálltam egy hatalmas kör alaprajzú teremben, nézni a színes üveget (az egész kupola ilyen, minekmondjákazt, rózsaablakból volt. A többiek leléptek, hogy már menni kéne máshova, én meg ott tévelyegtem, kerestem a csoportot, azt se tudtam, hogy a sok felnőttből ki van velünk, meg ki a bámészkodó. Mintha hallottam volna a csoportvezetőnket kiabálni, hogy "Aki lemarad, azt a többiek várják meg a Teszkónál!" és bevillant egy kép a győri vásárcsarnokos Teszkóról. XD
A második jelenet: megyek az itteni suli emeleti folyosóján (általánosban fájdalmasabban érintett a tériszony, mint most, felnőttfejjel, nem szerettem az emeletet, volt bennem álmomban is egy érzés, hogy jajj, bakker, de  ká' magasan vagyok). A hátam mögött elmegy mellettem a lépcső felé egy haver, akivel már Győrben pacsiztam le szakközépben, "használatban lévő" cigi volt a kezében. Rászóltam, hogy azért nem kéne benn a suliban bagózni, de mondta, ha valaki észreveszi, befordul a falhoz a dekkel és úgy csinál, mint aki dugja a falat. Mire én (most jön a kabarés aranyköpés) : Ne cigizzél, mert rálépek a farkadra és hanyatt löklek!

Kínzás, láncok, keresztek...

Kezdjük mindjárt a legújabb szerzeménnyel. Aki most kapcsolódott be, annak elárulom, hogy "életem és vérem" a harcias szövegű zenékért, az ilyen koncepcióra felépített, tematikus zenekarok munkásságáért (az álom része lesz ez a téma is). Más a Shakira fenékrázó mozdulatait szereti a zenében, én meg ezt. Jó kilógni a sorból. :-D

Na, szóval három jelenetből állt ez az álom. Az első kettő mintha tévében lett volna.
-Valami szőke csaj, ilyen titkárnő-fíling, kicsit olyan, mint aki a Rammstein Mein Teil klipjében pórázon vezeti a srácokat nőnek maszkírozva, de amúgy nő. :-D 2-3 hapsi kínozza, megkötözik, fűnyíró traktorral hajtanak át rajt, egyéb finomságok, a csaj meg menekülni próbál, de mintha élvezné.
-A második jelenet. Mintha valami más is bent lenne a szobában, ahol nézem a tévét. Valami Laibach-szerű banda jelenik meg a képernyőn, csak fiatalabbak. "Tiszta Laibach!"- jelzem a másik személynek, aki a szobában tartózkodik, ő visszakérdez, hogy miből gondolom. Mire én: Nézd meg, akkora vaskereszt lóg a nyakukba', mint a fejem. És tényleg! Amúgy ilyen foszöld ing volt rajtuk, a nyakukon lazán körbetekerve valami vastag fémlánc, meg az említett medál.
-A harmadik jelenetben meg valami "modern helyen" vagyok, ahol a budi fala is fémborítású. Valami mosdó lehet... Nézem magam a tükörben, a szemeim egy merő véreresek. Hiába próbáltam nem odanézni, láttam és undorodtam azoktól a szemektől. A végén teljesen befordultak a szemgolyóim, és csak a fehér rész látszott. Ilyen gusztustalanságot sem álmodtam azóta, mióta a kedvenc énekesem halálát jelenítette meg elmém. :-D

Az Álmoskönyvnek nem hiszek, mert a lépcső szócikk is valami szerelmet magyaráz, én meg nem vagyok szerelmes fajta, csak tériszonyos. :-D Úgyhogy magamban kell értelmeznem a "látottakat".  Ha egyáltalán értelmezni kell egy álmot.

Szortírozott blogtémák

A civil blogomban már túl sok a bejegyzés, gondoltam, létrehozok egy álomnaplót. Ide majd azokról a furcsa képekről jönnek leírások, amiket a tudatalattimmal való kísérletezés közben tapasztalok. 

Véleményem szerint a tudatalatti nem erősebb, vagy függetlenebb a tudatnál, hiszen a tudat látja el információkkal, a tudat stimulálja. Ha nem láttunk még fluxuskondenzátort, minden bizonnyal nem is álmodunk olyan tárggyal, melynek fluxuskondenzátor-alakja van. :-D 

Hogyan kísérletezek a tudatalattimmal? Viszek be a tudatba alapgondolatokat, filmekkel, zenékkel (a lényeg az, hogy a túl "tömegipari" termékektől igyekszem  távoltartani magam), főleg az utóbbival, ugyanis rám a zenével lehet leginkább hatni. Ha bevittem a tudatba a gondolatot, elkezdek filozofálgatni, a saját életutamban és az aktuális dal szövegében/film lényegében párhuzamot keresni, egyebek... Az elmém képzem, ahogy a segg a jövő pinája, úgy a jövő fegyvere az elme. :-D

Nem vagyok jártas sem a pszichológiában, sem az okkult hókuszpókuszokban, ez az álomnapló sem lesz túl tudományos, csak összegyűjtöm a REM fázisos képeimet, hogy majd, ha X év múlva visszanézem, jókat derülhessek azon, hogy már most sem voltam normális. :-DDD Oké, hogy a vlogban is beszélek néha az álmaimról, de vlogot érheti trolltámadás, ami miatt bedühödve törölhetem az eddigi videóim (volt már erre példa), meg nem is mindenki kíváncsi a rettenetes orcámra, úgyhogy dokumentálom a képeket írásban is.