Csillagflottások definíciója

Mi ez már, hogy mindig álmodok valamit már?! :-D

Egy kis csoporttal valami gonosz lényt akartunk megállítani. Valami moziban lehettünk, kinn az előtérben (pedig amúgy életembe' nem jártam még moziban, csak kiskoromban Duke Nukem-ben, amikor a szörnyek benn trónoltak a mozi vécéjében. XD). Volt ott egy kislány, aki ugyan nem volt a csoport tagja (kislányokat bevetni gonosz lények ellen?), odavezetett minket a konkrét mozirészhez, kinyitotta résnyire az ajtót, majd megszólalt:
-Katonanyelven beszélnek... Elijesztik a lidérceket.
Benéztem a terembe, egy újabb Star Trek-film ment. Mintha Leonard Nimoy is ott lett volna mellettem és fintorgott volna, ahogy meglátta az új srácot, aki az ő szerepét (a Spock-karaktert) játssza.

Befellegzett... Avagy szöveglopó paródia

Ennek az álomnak az előzménye hosszabb lesz, mint maga a cselekmény...
Először is: még tavaly nézegettem különféle rétegnyelvi szótárakat így a neten, szókincsfrissítés céljából, mer' épp nem volt más dolgom, meg amúgy is érdekel a lingvisztika/etimológia témaköre.
A másik: tegnap elalvás előtt egy Voga-Turnovszky-összeállítást bömböltettem, mer' kellett egy kis humor. Egy olyan dalt is kiparodizáltak, amit két kedvenc bandám is feldolgozott.

És akkor az álom: egy paródiacsapat (talán a Mirigyek) átírtak egy dalt, és beleírták az egyik ilye általam használt, szótárból "tanult" kifejezést, melynek jelentése: ennek befellegzett, ennek annyi, végérvényesen elromlott/esetleg emberre is lehet használni, as "meghalt" kifejezés helyett (de csak, ha egy filmkarakterről van szó). Valahol, zeneszöveg.hu-n, vagy hol néztem hozzá a szöveget, érdekes módon két szóban, fölső vesszőkkel volt írva, mintha valami goauld, vagy klingon eredetű szó lenne. Én meg nagyba' vigyorogtam itt a gépnél, mint a fakutya, hogy "az én szavam" használják. :-D

Amúgy az a múltkori "Világom elpusztul..."-dolog, most meg ez a fellengzősen befellegzős cucc... Remélem, nem én fogok megdögleni. XD

Tarantino elbújhat a tudatom mellett!

Az éj ma egy kicsit fosatós, háromfelvonásos színdarabbal örvendeztetett meg.

Az első jelenetben felakasztott, de mégis groteszk módon vigyorgó csecsemőket láttam, és egy embert, a hóna alatt egy preparált kutya-testű, élő emberfejű lénnyel, az emberfej tekintetéen volt valami düh,  meg agresszió, kicsit hasonlított az egyik főellenségre a Wolfenstein 3D-ből.

Na, gondoltam, ideje lesz felkelni, vagy legalábbis forgolódni, mert az ilyesmit már én is kicsit betegnek tartom.

A második jelenet egy ilyen II.vh-s helyszín volt, németek cipelték a járásképtelen amcsi foglyokat, közben kárörvendően röhögcséltek azok nyomorán.

Sajnos ebből nem direkt keltem fel.

A harmadik rész  megint egy fosatás... Mentem volna vécére, vittem magammal a telefont, benyomtam a videófelvételt, hogy majd vlogolok a retyón egy jót, mondom: Menjünk fosni!
 Nyitom ki a budiajtót, és hirtelen olyat tettem, amire eddig azt hittem, képtelen vagyok: sikítottam.
Ugyanis megláttam egy pókhálóba ragadt, kartonból kivágott szöveget kifeszítve az ajtófélfák közé szemmagasságba. Érdekes módon rendezetten volt "írva", helyesírási hibák nélkül, akkurátusan hasábolva. A főcím lényegesen nagyobb betűkből állt:

"TRAUMA
VILÁGOM ELPUSZTUL..."

Ezek után még volt vagy 6-8 sor, de azokra már nem emlékszem, de az "író" valami olyat akart vele mondani, hogy azért került át az emberek világába, mert az övének (gondolom, a szellemvilágnak) annyi lett.

Disznóság, fű, tévelygés...

Álmomban pár osztálytársammal valami iroda-vagy kórházban voltunk, valamire váártunk. Ültem egy széken, balra a nagynéném, jobbra az egyik haver. Egy bazinagy, bézbólütő-formára sodort "zöldet" forgattam a kezeim közt, még a "csigát" (rögtönzött füstszűrőt) is volt szerencsém szemügyre venni. A nagynéném odaszólt, hogy "ha rendes cigiformába lenne sodorva, valami 15 szál kijönne belőle". Néztem ki a fejemből, a haverral meg fölálltunk, odébbmentünk egy kicsit ökörködni. Mondott valami kétértelműt, én meg visszakérdeztem, hogy "Sárgával, vagy fehérrel?" (uye, hogy most vizelettel, vagy spermával), de nemigen válaszolt, mert épp kijött valami fehérköpenyes csaj (valami orvos, vagy titkárnő, fene tudja, az épület rendeltetésétől függ), a haver meg nem akart válaszolni, mer' nem lenne jó, ha a disznóhumor terjedne ilyen hivatalos helyeken. :-D

Némi forgolódást követően Győrben voltam, készülődtem a suli környékére, a Royalhoz (piabolt), vagy legalább a pékséghez akartam kijutni, de valamiért menekültem, nehogy apám megtaláljon, de eltévedtem, úgyhogy kénytelen voltam apám segítségével eljutni a kérdéses helyre. Valami "fakocsmát" is láttam útközben, mondom, ez minden, csak nem a suli környéke... :-D Nyomasztó volt mindenesetre, hogy egyszerre menekülök és tévelygek... :-D

Ellenséges hippik, kocsma, fegyver

Álmomban egy rockkocsmába dobott le a végzet, ami televolt hippikkel. Valamiért ezek nem a megszokott füves, filozofálós, nyugis hippik voltak, ezek üvöltöztek, balhéztak. Én is néha kiemelkedtem a tömegből, hogy csitítsam őket, de még engem raktak ki a kocsmából. Utána a hippivezér betalált frászbukon, ott is elkezdett kötekedni, magyarázott valamit, hogy neki milyen jó telefonja van és nem a szülei hordták neki össze, erre írtam neki, hogy magasról tojok a telefonjára, hagyjon már engem lógva. Utána valami ócskás kirakodóvásár-szerű helyen kötöttem ki, vagyis inkább az ócskás udvarában. Le volt szúrva a homokkupacba egy tőr, aminek elég hosszú nyele volt, mint egy ásónak, kérdeztem az öreget (akiről később kiderült, hogy a kocsma tulaja), hogy mennyi az a tőr, erre az öreg elkezdett mutogatni egy szakadt bőrterítőre:
-Ha megtéríted azt a kárt, amit ebben a terítőben okoztál a kocsmában, viheted.
Én meg elkezdtem kotorni a pénztárcámban apró után, az öreg meg legyintett, hogy hagyjam a fenébe.

Laibach-os Laibach-osnak farkasa

Na, tegnap az egyik haverral kibeszéltük elalvás előtt, hogy itt Magyarba' nemigen becsülik meg az egyedi előadókat. Mondtam, hogy van egy magyar folkmetál-banda, akik talán híresebbek kint, mint itt, meg hogy én ugyan nem szeretem már annyira a zenéjüket, mint régebben, de mégis elismerem a munkájukat.

Na, erre mit látok a REM-tévében? :-D A Laibachot, ők nagy ősrobbanás-generátorok voltak a zenében a maguk idejében. Mintha Frászbukra raktak volna ki egy új videót, én meg aláírtam így szépen megfogalmazva, érvelve (sőt, talán angolra fordítva is), hogy nekem személy szerint nem tetszik ez az új stílus. Erre az egész kompánia, a zenekar, a magyar rajongók, mindenki enygem anyázott, meg szidott. Tetű egy érzés volt. A "sajátjaimtól" kapni az anyázást...

A videós álom megfejtése

Van ugye a Sabaton. Van egy énekesük, őt láttam álmomban múltkor.
Van a Price of a mile (Egy mérföld ára) c. daluk. Van benne egy olyan sor, hogy "Where the soldiers die in mud" ("Ahol a katonák meghaltak a sárban").

Nos, ma egy haver felrakott egy ilyen félelmetes helyen mászkálós videót, az elején majdnem kiküldte a szemét a nap. Az álmomban majdnem az én szememet küldte ki az énekes által ledobott videófelvevő fényforrása. Videó? Fény? Az álmomban is megjelentek ezek az elemek. Nos, egyszer, még sulikorszakban a gyerekkel, meg pár haverral mászkáltunk a szakadó esőben, és beragadtam a sárba cipőileg. A gyerek azon a helyen is elhaladt, és engem is megemlített, meg a saras mizériát. Nos, mi is volt az említett dalban? SÁR. Még valami: nem vagyok túl érzelmes fajta, de az énekes még két éve Fehérváron PONT EBBEN A DALBAN olyan szépen üvöltött, hogy kifolyt a könnyem a meghatódottságtól.

Azért kicsit durva... Két napra rá olyan elemeket találok a valóságban, mint az álmomban... :-D Félelmetes az elmém néha, de pont ezért szeretem. :-D

Felvétel indul!

Na, megint beette a fene a tudatalattimba a kedvenc énekesem. :-D

Koncert lehetett, az énekes meg bedobott egy kamerát a nézők közé csak így heccből, én kaptam el. Fogtam, először véletlenül a randa pofámra irányítottam, jól meg is zavarodtam, mert be volt rajt kapcsolva valami fényforrás, aztán majd' kiégette a szemem. Aztán átfordítottam, vettem kicsit a közönséget, ahogy tombolnak, meg egy metálvillát nyomtam bele én is. :-D Na, gondoltam, elég a gyereknapból, vissza kéne adni az eszközt. Vissza is adtam, erre meglátok valami fekete, hengeres tárgyat, ilyen tipikus kameraalkatrészt a földön, az énekes meg pont magyarázott valamit, hogy hol az a faking objektív (mondjuk olyat kamerán még nem láttam, max fényképezőn, de nem is igen értek hozzá), én meg odaordítottam az énekesnek, az elsős sorból ilyen technikusoknak sikerült odaadnom az alkatrészt, ők meg fölnyújtották a bandának. :-D

Szólítsatok Martinnak!

Megint jó kis Dead Snow-s irányt sikerült betáplálnom, látszik, hogy várom már a második részt, melyben a trailer szerint a levágott karú Martinnak felvarrnak egy zombivégtagot.

Valami kórteremben feküdtem, és valami volt a jobb kezemmel. addig szuttyogott rajt valami fehérköpenyes bűnöző, amég "új karom" nem lett. Kipróbáltam pár kézjellel, hogy működnek-e az idegek, először ökölbe és kinyújtva (ezek gond nélkül mentek), majd a metálvillát és a vulkáni köszöntést próbáltam, ezek már kicsit fájdalmasabban, görcsösebben mentek (gondolom, nehezebbek az idegek szempontjából). 

Rohadt tudatalattim, csak kerülgeti a forró kását, de még egy zombit se láttam! :-D

Rossz irány(ítás)

Tegnap este az egyik haverral az irányított álmodásról és a horrorfilmekről filozofáltunk. Ledőltem aludni, és azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha amint a Rábán ökörködünk a haverokkal, betámadna pár szörny? Harcolnék ellenük. De várjunk! Ha olyanok a szörnyek, mint a Dead Snow-ban, akkor azokkal lepacsiznék, megkérném őket, hogy a haverokat engedjék el, én meg még maradnék velük egy kicsit bandázni. :-D

Nagynehezen sikerült elaludnom, erre azt álmodtam, hogy a haverokkal tosszuk a rezet a Rábán, egyszer besötétedik az ég, elkezd szakadni az eső, mi meg menekülünk, nehogy szétázzunk.

Mondjuk az volt a cél, hogy szörnyeket irányítsak bele az álmomba, de az agyam leragadt a haverok és a Rába kulcsszavaknál. :-D Pedig mekkora lett volna, ha ilyen Dead Snow-s zombikkal csavarogtam volna végig Győr utcáin! :-D

Terrorgyanús cselekmények

Na, kellett nekem Doom III-azni, meg ökörködni az egyik haverral! A Doomot gondolom, nem kell bemutatnom, de a haverral történő ökörködés egyes részletei még fontosak lehetnek az álom megértéséhez.
Ugye nem igazán szeretjük az ilyen esze semmi, dugd meg jól-típusú egyéneket, de valahogy szóba kerültek, én meg mondom a havernak: lehet velük az egész világ, ti nyertek, mert van egy Mo'nIQ-otok. Erre a haver:  Ahhhaaa tee :DD csata vezér XD
Mire én: Azz. Tiszteletbeli Ribanc-tizedelő Főhadnagy pont hu. XD

Na, akkor a REM- termék bemutatása következik.

Ilyen iroda-vagy kórház szerű helyen voltam folyosók, beugrók, szóval tipikus FPS-hely.Mintha terrorista lettem volna, marhán szorongattam a gépfegyverem, az egyik ilyen beugrórészből akartam átugrani a másikba szembe, mert a folyosó végén (vagy elkanyarodott a folyosó, vagy ott is beugró volt) állt egy kommandós, azt akartam kempelve leszedni. De túl késő volt, előbb ért oda az a majom, mint én a beugróba. Elüvöltöttem magam, hogy "B@ssza meg, főhadnagy!". Érdekes módon nem volt nála fegyver, mégis úgy szétrúgott, mint a nyű. Lefogta a vállam, azt' gyomorszájba, meg szeméremdombon térdelgetett, föl is keltem, mert szinte fájt. :-D

Mostanában ez visszatérő dolog nálam, hogy üvöltözök álmomban, hol a kutyával, hol anyámmal, hol az ellenségemmel... :-D
Mondjuk így utólag inkább talán a CS-re hasonlított volna ez az álom, de mivel életemben nem CS-ztem... :-D

Fear of the light....

Na, megint álmodtam egy érdekeset, lehet a mostanában tolt Doom III. miatt, abban is nagy fosatófaktora van a sötétségnek, ha lecseréljük a fegyvert lámpára, csak akkor jönnek elő a zombikok. :-D

Azt álmodtam, hogy feküdtem a szobában, csontsötét volt, de az ablak fölött megláttam egy fénycsóvát (amit minden bizonnyal egy zseblámpa váltott ki). Be voltam tojva, hogy mi az, gondoltam, elfordulok, próbálok tovább aludni. Ahogy megfordultam, megláttam anyámat, ahogy dugta volna el a lámpát a háta mögé. Kikeltem magamból, hogy mégis mi a francért csinálta ezt. :-D

Növények, állatok, némi vér...

Na, tegnap és ma határán megint volt valami fura film a Tudatalatti TV adásán.

Kinn mászkáltam az udvaron, találtam olyan gyamnövényt, aminek ilyen apró szívalakú levelei vannak, vidéki gyerekek körében divat volt a levelek meglazításával csörgőt eszkábálni belőle. Na, gondoltam, tépek egyet, aztán elszórakozok vele. HOGYNE! Olyan erős szára volt, hogy végighasította az ujjam. Volt nálam takonyfogó, körbecsavartam a sérült testrészen, majd elindultam a kazánház felé. Megláttam a kutyámat, amint a kazánház ablakán keresztül épp átszökik a szomszédba. Hiába üvöltöttem utána, hogy "kutya, ne náciskodjá'!", nem hallgatott rám. :-D

Amúgy a valóságban sem képes szerencsétlen állatja a seggén maradni. Néha gondol egyet, átugorja az egyhetven' magas kaput helyből, azt' megy. :-D

Álmodj a blogoddal!

Na, ma hajnalban is érdekes dolgot hoztam össze. Van ugye ezen kívül egy személyes blogom is. Na, azt a blogot álmomban betámadta valaki, nem tudtam posztolni, mert jelzett a rendszer, hogy az összes posztot jelentették, hogy a közízlést sérti. :-D
A következő jelenetben benn csücsültünk anyámmal a tévé előtt, valami horror ment. A gyilkos (aki a posztjaimat jelentette) baltával darabolt egy véres tetemet, én meg be voltam tojva. Nem is a vér miatt, inkább a blogomért aggódtam. :-DDD

Here i'm standin', darkness all around...

Kedves gyerekek!
Hajnalban elég érdekes dolgot hozott össze az elmém: zene, haverok, kedvenc előadók...

A kiváltó ok szerintem az lehet, hogy a napokban tudtam meg, hogy a kedvenc előadóim májusra terveznek új albumot.
A jelenet úgy kezdődött, hogy valahol az énekes egy régi dalukat vette fel újra. A szöveg maradt csak a zenei rész lett kicsit átvariálva. Egész nap azt fogom dúdolni, meg fütyürészni, ahogy magamat ismerem. :-D
A következő pillanatban már egy elátkozott helyen ültünk a haverokkal: a suliban. Pontosabban az aulában. Hirtelen megpillantottam az énekest a színpadon ülve, szervezőkkel körülvéve, meg egy tálca sörrel. Szóltam a csajoknak, hogy menjünk oda fotózkodni, a kis csapatunk egyetlen angolos tagját pedig megkértem, hogy segítsen szót érteni az énekessel, hogy "Hali, bocs, hogy zavarunk, szabad egy fotót?", vagy mittudomén. Mondjuk abban a helyzetben még magyarul se tudtam volna megszólalni, nemhogy angolul. :-D Mire kikászálódtunk a székek közül, meg az angolos haver kezébe nyomtam a telefonom, hogy kattogtasson serényen, már készülődtek elhúzni (gondolom az énekes föl a színpadra, a szervezők meg vissza a kulisszák mögé), úgyhogy elhajtottak minket. :-/

 Érdekes módon már régebben is álmodtam ilyesmit, hogy a suliban léptek fel... :-D Hát igen, próbált az agyam legalább ilyen formában valami kellemeset társítani a suli fogalmához. :-D

Versenyfutás a frászbukkal

Na, még álmomban is balhézok...
A szüleim rámszálltak, mert valami közös ismerősünk, aki előszeretettel keveri be a sarat, feltörte a frászom és elolvasta, amit az egyik haverral írogattunk egymásnak, majd visszaböfögte a szüleimnek. (Nem tudom, igazából, mi bajuk lehetett azzal, hogy egy találkozó részleteit beszéltük meg). Na, mondom, ebből elég, új jelszó kell. Közben menni kellett valami sulis rendezvényre, évzáróra, ballagásra, mittudomén. Ahogy gondolkodom a jelszón, rámírt pont az a haver, aki miatt "bajba kerültem" a történet elején, hogy egy órával a sulis cucc előtt bent lesz a városban, csavaroghatnánk egy jót. Az a baj, hogy a balhézás meg a jelszavazás elvette az időm, és csoda, ha arra az évzárós szutyokra be tudtam volna érni.