Növények, állatok, némi vér...

Na, tegnap és ma határán megint volt valami fura film a Tudatalatti TV adásán.

Kinn mászkáltam az udvaron, találtam olyan gyamnövényt, aminek ilyen apró szívalakú levelei vannak, vidéki gyerekek körében divat volt a levelek meglazításával csörgőt eszkábálni belőle. Na, gondoltam, tépek egyet, aztán elszórakozok vele. HOGYNE! Olyan erős szára volt, hogy végighasította az ujjam. Volt nálam takonyfogó, körbecsavartam a sérült testrészen, majd elindultam a kazánház felé. Megláttam a kutyámat, amint a kazánház ablakán keresztül épp átszökik a szomszédba. Hiába üvöltöttem utána, hogy "kutya, ne náciskodjá'!", nem hallgatott rám. :-D

Amúgy a valóságban sem képes szerencsétlen állatja a seggén maradni. Néha gondol egyet, átugorja az egyhetven' magas kaput helyből, azt' megy. :-D

Álmodj a blogoddal!

Na, ma hajnalban is érdekes dolgot hoztam össze. Van ugye ezen kívül egy személyes blogom is. Na, azt a blogot álmomban betámadta valaki, nem tudtam posztolni, mert jelzett a rendszer, hogy az összes posztot jelentették, hogy a közízlést sérti. :-D
A következő jelenetben benn csücsültünk anyámmal a tévé előtt, valami horror ment. A gyilkos (aki a posztjaimat jelentette) baltával darabolt egy véres tetemet, én meg be voltam tojva. Nem is a vér miatt, inkább a blogomért aggódtam. :-DDD

Here i'm standin', darkness all around...

Kedves gyerekek!
Hajnalban elég érdekes dolgot hozott össze az elmém: zene, haverok, kedvenc előadók...

A kiváltó ok szerintem az lehet, hogy a napokban tudtam meg, hogy a kedvenc előadóim májusra terveznek új albumot.
A jelenet úgy kezdődött, hogy valahol az énekes egy régi dalukat vette fel újra. A szöveg maradt csak a zenei rész lett kicsit átvariálva. Egész nap azt fogom dúdolni, meg fütyürészni, ahogy magamat ismerem. :-D
A következő pillanatban már egy elátkozott helyen ültünk a haverokkal: a suliban. Pontosabban az aulában. Hirtelen megpillantottam az énekest a színpadon ülve, szervezőkkel körülvéve, meg egy tálca sörrel. Szóltam a csajoknak, hogy menjünk oda fotózkodni, a kis csapatunk egyetlen angolos tagját pedig megkértem, hogy segítsen szót érteni az énekessel, hogy "Hali, bocs, hogy zavarunk, szabad egy fotót?", vagy mittudomén. Mondjuk abban a helyzetben még magyarul se tudtam volna megszólalni, nemhogy angolul. :-D Mire kikászálódtunk a székek közül, meg az angolos haver kezébe nyomtam a telefonom, hogy kattogtasson serényen, már készülődtek elhúzni (gondolom az énekes föl a színpadra, a szervezők meg vissza a kulisszák mögé), úgyhogy elhajtottak minket. :-/

 Érdekes módon már régebben is álmodtam ilyesmit, hogy a suliban léptek fel... :-D Hát igen, próbált az agyam legalább ilyen formában valami kellemeset társítani a suli fogalmához. :-D

Versenyfutás a frászbukkal

Na, még álmomban is balhézok...
A szüleim rámszálltak, mert valami közös ismerősünk, aki előszeretettel keveri be a sarat, feltörte a frászom és elolvasta, amit az egyik haverral írogattunk egymásnak, majd visszaböfögte a szüleimnek. (Nem tudom, igazából, mi bajuk lehetett azzal, hogy egy találkozó részleteit beszéltük meg). Na, mondom, ebből elég, új jelszó kell. Közben menni kellett valami sulis rendezvényre, évzáróra, ballagásra, mittudomén. Ahogy gondolkodom a jelszón, rámírt pont az a haver, aki miatt "bajba kerültem" a történet elején, hogy egy órával a sulis cucc előtt bent lesz a városban, csavaroghatnánk egy jót. Az a baj, hogy a balhézás meg a jelszavazás elvette az időm, és csoda, ha arra az évzárós szutyokra be tudtam volna érni.

Inkább a vécé!

Irány: duplavé, cé, nulla-nulla! -ahogy a Folytassa Angliában c. vígjátékban is elhangzott.

Hajnalban megint a koleszról álmodtam. (Pedig szerencsére két éve nem láttam azt a borzalmas helyet). Kellett nekem este a Fegyelem urait megnéznem (ilyen bentlakásos kadétiskolában játszódik).
Három elég ellenszenves csajjal raktak egy szobába a harmadikon, vagyis inkább én voltam ellenszenves nekik, úgyhogy lepakoltam a táskám, aztán ahogy voltam, kabátostul-sapkástul beültem a vécébe és engedtem egy kis plazmát a hajtóműből, de jó sokáig, már kifolyt a csészéből és bokáig gázoltam ültő helyemben a saját vizeletemben, de még az is jobb volt, mint azok közt a hárpiák közt tengődni. :-D

Benácul a hülyéje álmában!

Na, a REM-fázis ma a koleszba repített. Jó groteszklettez is...
Szóval a kolesz...
Mentem volna ki valahova kimenőre, de egy csomó ember jött le tömegesen a fölsőbb emeletekről, kénytelen voltam kivárni a "rohamot" a lépcsőfordulóban. A ruhámra (asszem', a ballagási blézeremre) föl volt rakva egy házilag varrt karszalag, melyet egy ősi, tibeti szimbólum díszített. Gyorsan leszedtem, nehogy a nevelők észrevegyék, azt' kitapossák a belem (kellett nekem este meghallgatnom egy Dead Snow-soundtracket). A lépcsős tömegben ott volt egy ismerősöm, akivel koleszban, meg a suliban futottam össze néha. Leordítottam neki, hogy cső, ő meg visszacsőzött.
Összefutottam az egyik nevelővel is, aki lerángatott az utcára. Valami vár volt ott a kolesszal szemben, a vár előtt egy csomó kiskölök dobált ilyen pinyáta-szerű izét (csak ezek nem a levegőből lógtak, hanem a talajhoz voltak rögzítve) szaloncukorral. Egymást taposták a gyerekek, egy csomó ki is volt terülve (gondolom,agyontaposták őket, azt' meghaltak). Mondom, ez brutálisabb, mint spanyoloknál a bikafuttatás.
A következő jelenetben a fentebb említett öltözékkiegészítőt szorongattam, de széthullott a varrásnál. Valami nagy sztár is egy légtérben tartózkodott velem, azt hiszem Bódi Guszti és Kasza Tibi közt volt ilyen átmenet. Valamiért ki volt rám kattanva, duzzogva írt ki valamit a frászbukjára, meg akartam keresni, de csak a fellépésével kapcsolatos híreket láttam (gondolom, csak az ismerősök láthatjákra volt állítva az adatvédelmi cucc). Mondjuk, ha kicsit Bódi Gusztis volt a fazon, akkor megértem aggodalmát... :-D

Lángnyelvek az űrhajón

Na, éjjel valami dinoszaurusz-szabású űrlények elől menekültem. Valami űrhajón voltam még pár emberkével, gondolom, a legénység tagjaival. Belülről a hely nem úgy nézett ki, mint egy űrhajó fedélzete, sokkan inkább egy Underworld-ös várromra hasonlított, ilyen félhomályba burkolózó, sötét ciánzöld, ősi ábrákkal díszített falak, egyebek. Felszólítottam a számítógépes rendszert, mert feljöttek utánam a "dínók", hogy tisztítsa meg a folyosót. A falakból ekkor tűzcsóva csapott ki, ami szétégette az idegeneket. Mentem tovább, talán fegyver is volt a kezemben és egy csomó ajtónál, folyosónál, meg beugrónál eljátszottam ezt a "komputer, tisztítást!" jelenetet, mert a tűz meggátolta, hogy ezek az izék feljussanak a hajóra.

Ez pedig már a valóság: ma csak úgy heccből megnéztem egy rég látott filmet, a Pokolfajzatot, amiben olyan ellenségek voltak, hogy csak tűzzel lehetett őket likvidálni. :-D